A hazai és nemzetközi techno színtér elismert alakja, GAGA, nem a gyors karrierutakban, hanem az elhivatottságban és az elvégzett munkában hisz. Azokban az időkben kezdte a pályát, amikor a bakelitek beszerzéséhez még komoly áldozatokat kellett hozni, a zene iránti alázat pedig alapkövetelmény volt.

Ebben az exkluzív interjúban nyíltan mesél a klubestek és a fesztiválok megváltozott egyensúlyáról, a közösségi média által torzított DJ-kultúráról, valamint a magyar fellépőkre épülő rendezvények létjogosultságáról. Emellett bepillantást enged stúdiómunkájába, Mateo!-val való szoros szakmai barátságába, és felidézi azt a mérföldkőnek számító pillanatot is, amikor a saját kiadójának (Dark Face Recordings) legelső megjelenését Richie Hawtin és Sven Väth is felvette a szettjeibe.

Miért szorultak háttérbe a klasszikus klubestek, miközben a fesztiválokra gyorsan elfogynak a jegyek?

Szerintem több oka is van ennek. Az emberek ma sokkal tudatosabban költik el a pénzüket, és inkább választanak évente néhány nagy élményt jelentő eseményt, mint hogy minden hétvégén klubba járjanak. Egy fesztivál vagy nagyrendezvény ma már komplett program, utazással, barátokkal és különleges élménnyel.

A másik fontos tényező, hogy a zenei trendek is nagyon felgyorsultak. Az utóbbi években olyan stílusok kerültek a reflektorfénybe, mint például az afro house vagy a hard techno, amelyek egyre nagyobb közönséget vonzanak. Ezzel önmagában nincs semmi probléma, minden korszaknak megvannak a maga meghatározó irányzatai. A kérdés inkább az, hogy sokan valóban azért hallgatják ezeket, mert közel állnak hozzájuk, vagy egyszerűen azért, mert éppen ez lett a divat.

Közben a klubok helyzete is sokkal nehezebb lett: emelkedtek a működési költségek, a fellépők gázsijai, és a közönség is megváltozott. Emiatt sok hely inkább biztosra megy, követi a trendet vagy egyszerűen bezár.

Ennek ellenére én továbbra is hiszek a klubkultúrában, mert a techno számomra mindig az intimebb hangulatról, a közelségről és a közösségi élményről szólt. Egy jó klubestnek olyan energiája van, amit egy fesztivál – bármilyen látványos is – soha nem tud teljesen visszaadni.

Ma már bárki lehet DJ egy olcsó kontrollerrel. Ez jót tett a műfajnak, vagy túl sok lett a pozőr?

A technológia fejlődésével nincs bajom. Az jó, hogy ma sokkal több embernek van lehetősége megmutatni magát. Régen sokkal nehezebb és jóval drágább volt elkezdeni ezt a pályát. Akkoriban például én hosszú hónapokon keresztül spóroltam, hogy tudjak venni egy keverőt, két bakelitlejátszót és lemezeket, hogy egyáltalán legyen min gyakorolnom. Ez akkoriban komoly befektetésnek számított, és minden egyes lemeznek valódi értéke volt.
Volt olyan időszak is, hogy a kajapénzből inkább vettem egy bakelitlemezt evés helyett, mert tudtam, hogy hosszú távon ez visz előre. Egy percig sem bánom, mert ezek az áldozatok is hozzátartoztak az utamhoz. Minden egyes lemondás, minden megvásárolt lemez és minden perc gyakorlás hozzátett ahhoz, hogy magabiztosabb és elszántabb legyek. Akkoriban semmit sem adtak könnyen, minden apró sikerért kőkeményen meg kellett dolgozni.
Viszont attól, hogy valaki meg tud nyomni pár gombot egy lejátszón vagy egy kontrolleren, még nem lesz DJ. Ma sokan a közösségi médiának játszanak, nem a tánctérnek. A DJ-zés szerintem mindig a zene iránti alázatról szólt, nem arról, hogy ki készít jobb videót magáról.
Én még abból az időből jövök, amikor órákat töltöttünk lemezek keresésével, zenék gyűjtésével és a saját hangzásunk kialakításával. Ezt a folyamatot nem lehet megspórolni. A technikát ma már sokkal gyorsabban meg lehet tanulni, de a zenei ízlést, a tapasztalatot és azt a magabiztosságot, amit az évek alatt megszerzett rutin ad, ma sem lehet megvásárolni.

Van még esélye egy kizárólag magyar fellépőkre építő klubestnek?

Szerintem igen. Sőt, szerintem erre most nagyobb szükség van, mint valaha.
Rengeteg kiváló magyar producer és DJ van, akik külföldön sokszor nagyobb megbecsülést kapnak, mint itthon. (Én is közéjük tartozom)
Közben egyre nehezebb kigazdálkodni a nemzetközi headlinerek gázsiját, és ezt végül mindig a közönség fizeti meg.
Én azt gondolom, hogy ha egy estnek van identitása, következetesen építik, és valóban minőséget képvisel, akkor a közönség nem azért megy el, mert külföldi név szerepel a plakáton, hanem azért, mert bízik a brandben, a fellépőkben és tudják  hogy mire számíthatnak.

Hogyan tanultad meg a zeneírást? Kell zeneelmélet a technóhoz?

Nálam a DJ-zés volt az első, jóval hamarabb álltam a pult mögé, mint hogy producerként elkezdtem volna zenét írni. DJ-ként rengeteg zenét hallgattam és idővel egyre jobban érdekelt, hogyan épülnek fel azok a trackek, amik igazán megfogtak.
Az első lökést egy gyerekkori barátom adta, aki megmutatta egy zeneíró program alapjait. Innentől viszont már minden rajtam múlt. Rengeteget kísérleteztem, próbálkoztam, hibáztam, és gyakorlatilag autodidakta módon tanultam meg a zeneírást és a stúdiózást.
Nincs klasszikus zenei vagy hangtechnikai végzettségem, de szerintem a technóban ez nem feltétlenül elvárás. A zeneelmélet hasznos tud lenni, de önmagában nem ír jó zenét. Sokkal fontosabb a hallás, a kitartás, a kreativitás és az, hogy kialakítsd a saját hangzásodat. A technót nem lehet recept alapján megírni – attól lesz igazán hiteles, hogy benne van az alkotó személyisége.

A nyári időszakod elég sűrű volt. Merre jártál, milyen fellépéseid voltak?

Az idei nyár elég mozgalmasan alakult számomra. Több országban is megfordultam, és nagyon örülök annak, hogy ismét ennyi különböző közönség előtt tudtam játszani. Turnéztam Dél-Afrikában, azon belül Fokvárosban és Johannesburgban is felléptem, ami ismét egy különleges élmény volt számomra. Oroszországban egy nagy fesztiválon játszottam, emellett kétszer is megfordultam Bulgáriában, illetve Németországban is volt fellépésem. Természetesen itthon is több alkalommal játszottam a nyár folyamán. Nekem mindig nagyon fontos, hogy ne csak külföldön, hanem a hazai közönség előtt is rendszeresen jelen legyek. Az ilyen utak és fellépések számomra nemcsak arról szólnak, hogy hol játszom, hanem arról is, hogy mennyire különböző közönségek hogyan reagálnak ugyanarra a zenére. Ez rengeteg inspirációt ad, és producerként és DJ-ként is folyamatosan formálja azt, amit csinálok.

Mi volt a legnagyobb kihívás és az első nagy „aha-élmény” a stúdióban?

A legnagyobb „aha-élményem” viszont nem egy technikai megoldáshoz kötődik, hanem egy olyan pillanathoz, ami óriási visszaigazolást adott.
Miután elindítottam a Dark Face Recordings kiadót, megjelent az első saját releasem, a Warner Bros. Nem sokkal később azt vettem észre, hogy Richie Hawtin öt egymást követő fellépésén is játszotta ezt a zenét. A legkülönlegesebb az egészben az volt, hogy én soha nem küldtem el neki promóként a tracket. Ez azt jelentette, hogy saját maga találta meg, és megvásárolta a Beatporton. Később Sven Väth szettjeiben is felbukkant ugyanez a track, és közben a Beatport eladási listáján is előkelő helyen szerepelt.

Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy egy teljesen ismeretlen kiadó első megjelenése mindenféle promóció nélkül ilyen eredményeket tud elérni. Ez óriási inspirációt és önbizalmat adott. Megerősített abban, hogy nem feltétlenül egy nagy kiadó vagy hatalmas marketing dönti el egy zene sorsát. Ha egy track valóban működik, akkor képes megtalálni az útját a megfelelő emberekhez és a közönséghez is. Ez a felismerés azóta is meghatározza azt, ahogyan zenét írok és ahogyan a kiadómat építem.
„Ha egy track valóban működik, akkor képes megtalálni az útját a megfelelő emberekhez és a közönséghez is.”

Mit keresel egy kezdő producer demójában?

Elsősorban az egyediséget és ami még nagyon fontos dolog hogy a zene hangzása nagyjából passzoljon a kiadó profiljához.
A technikai hibákat sokszor lehet javítani, de saját karaktert nem lehet tanítani.
Ha egy demóban érzem, hogy az alkotó nem trendeket másol, hanem saját hangzásvilágot próbál építeni, arra azonnal felfigyelek és gyakran támogatjuk is őket egy remix elkészítésével legyen az hazai vagy külföldi producer. A hozzáállás is nagyon fontos: az alázat, a fejlődési vágy és a kitartás.
A kiadónál mindig azokat próbálom támogatni, akik nem a gyors sikert keresik, hanem hosszú távon szeretnének értéket teremteni a techno színtéren.

Köszönöm szépen az interjút és remélem, hogy hamarosan találkozunk egy általatok szervezett eseményen.

GAGA
Dark Face Recordings

Köszönjük GAGA-nak a tartalmas és inspiráló beszélgetést! Sok sikert kívánunk neki a stúdióban és a fellépéseken egyaránt, a Dark Face Recordings kiadónak pedig még rengeteg sikeres megjelenést!

Kövessétek GAGA munkásságát és a kiadót:
https://www.facebook.com/gagaofficialfanpage
https://www.facebook.com/darkfacerecordings
https://soundcloud.com/gagahungary