Richie Hawtin nemrég elég nyersen fogalmazott egy nyilatkozatában: az úgynevezett „influencer-DJ-k” térnyerése véleménye szerint romboló hatással van a színtérre. A techno-úttörő szerint a követőszám és az online jelenlét mára sok helyen fontosabbá vált, mint a pult mögötti teljesítmény és a valódi zenei alázat.
A jelenség nem új keletű, de az elmúlt években a közösségi média térhódításával új szintet lépett. A napokban több helyen is felbukkant Hawtin gondolatmenete, ami egy olyan régi és feszítő dilemmát hozott újra felszínre, amiről a klubterekben, és a promóteri irodákban is rendszeresen folyik a vita.
Nem kell külföldre mennünk ahhoz, hogy lássuk, mennyire megosztó ez a téma. Elég csak a hazai példákra gondolni, mint amikor Sebestyén Balázs DJ Oti néven állt a pult mögé. Az eset óriási hullámokat vetett a hazai elektronikus zenei közösségben, és tökéletesen mintázza a Hawtin által felvetett problémát.
Egyfelől ott a hatalmas médiakarakter és követőbázis, ami pillanatok alatt megtölt egy klubot vagy főszínpadot olyan emberekkel is, akik egyébként nem járnak elektronikus zenei rendezvényekre. Másfelől viszont ott az underground közösség és a szakma felháborodása: vajon igazságos ez azokkal a DJ-kkel és producerekkel szemben, akik évtizedeken át napi szinten csiszolják a tudásukat, gyűjtik a lemezeket és építik a szettjeiket, mégis háttérbe szorulnak egy ismert név mögött?
A promóterek és a klubtulajdonosok szempontja persze érthető. Egy rendezvény megszervezése komoly anyagi kockázattal jár: a magas bérleti díjak, a technikai költségek és a marketingbüdzsé mellett a szervezőknek garanciára van szükségük. Egy nagy követőtáborral rendelkező influencer vagy celeb-előadó közvetlen elérést jelent a közönséghez – vagyis szinte biztos tele házat és gazdasági biztonságot.
A kérdés csak az: mi történik a kultúrával hosszabb távon, ha a bookingok elsődleges mérőszámává a követőszám és a médiás jelenlét válik? Háttérbe szorulnak azok a valódi tehetségek, akik nem a telefonjukat nyomkodják vagy a tévében szerepelnek, hanem a közönségolvasás és a zenei ív felépítésének művészetét gyakorolják.
Hawtin sem a modern technológia vagy a közösségi média ellen szólalt fel. Az online platformok kiváló eszközök arra, hogy egy független művész felépítse a saját bázisát és megmutassa az egyéniségét.
A probléma ott kezdődik, amikor a láthatóság és a hírnév teljesen átveszi a szakmai tartalom helyét. Egy ismert név vagy egy pörgős TikTok-videó eladhatja a jegyet, de nem helyettesíti a többórás szettépítést, a dramaturgiát és azt a finom érzéket, amivel egy DJ reagálni tud a tánctér rezdüléseire.
A kérdés tehát adott, és a válasz messze nem fekete vagy fehér:
- Elfogadható és természetes velejárója ez a mai zeneiparnak, ahol az önmarketing és az ismertség a produkció szerves része lett?
- Vagy a szervezők és a közönség közös felelőssége lenne, hogy a zenei érték és a pult mögötti teljesítmény maradjon az elsődleges szempont?
Nagyon örülök, hogy a pult mögül olvasható végre egy ilyen vélemény, mert elkeserítőnek tartom ezt az évek óta tartó “Retro” láznak kikiáltott őrületet, amelyben nem történik más, mint mások által sikerre vitt (vagy kevésbé) alkotások vannak egymás mögé rakva, némi átvezető alappal összekötve, sokszor fül sértő átvezetéssel! Ezt kitolják a rádiókban, rendezvényeken az emberekre, ők meg azt hiszik ez az elektronikus zene, és a “művész” máris sztár Dj….olyat pedig, hogy Dj reagál a közönség rezgésére….?! Sajnos nagyon régen tapasztaltam! Sokan sajnos vagy érettlenségből, vagy nem éreznek rá a dolog varázsára, de sokszor úgy tűnik, hogy csak maguknak játszanak…!
Persze ez csak az én véleményem, viszont örülök, hogy végre felmerült ez a téma, és bízom benne, hogy elérheti még az embereket minőségi elektronikus zene anélkül is, hogy mélyre kelljen ásni érte!
Saját vélemény, de ennek van egyfajta pozitív hozadéka is: azok az emberek, akik nem feltétlenül a zene miatt mennek egy eseményre, csupán csajozni/pasizni, balhézni, vagy mert éppen trendi, megkímélnek engem, illetve azokat, akik kulturáltan szeretnének szórakozni és élvezni a zenét. Emellett az undergroundabb rendezvényeken nincs West Balkán nagyságrendű tömeg sem, ami tovább ronthatná az élményt.
Persze az előadók szempontjából ez inkább negatív, hiszen kevesebben figyelnek rájuk, és joggal érezhetik úgy, hogy a tudásukért, illetve a befektetett energiáért nem kapnak elegendő elismerést és figyelmet.