A hazai és nemzetközi techno szcéna egyik legmeghatározóbb, immár 26 éve töretlenül alkotó alakjával, Beloccával beszélgettünk. A Mainground Music alapítója, akinek zenéi olyan globális óriáskiadóknál is visszhangra találnak, mint a Filth on Acid vagy az 1605, őszintén és kendőzetlenül mesélt a Hungarian Techno csapatának a kezdetekről, a szakma átalakulásáról és a zeneipar jelenlegi kihívásairól.
Hogyan lehetett a közösségi média kora előtt pusztán minőségi zenével és valódi kapcsolatokkal nevet szerezni? Miért torzítja el a TikTok-éra és a trash-tartalom a mai elektronikus zenei kultúrát, és hogyan született meg az erre reflektáló, beszédes című „F_ck The Algorithm”?
Kezdőként mennyire volt nehéz bekerülnöd a hazai klubéletbe? Mi volt az a konkrét fordulópont, ami meghozta számodra az első komolyabb rezidenciákat vagy meghívásokat, és mit javasolsz a mai pályakezdőknek?
Üdvözlök mindenkit és köszönöm az interjúfelkérést a Hungarian Techno csapatának.
Bekerülés a hazai klubéletbe akkoriban könnyebb volt mert nem voltunk ilyen sokan producerek és Dj-k. Sulis évem alatt tanítás után sokat járkáltam a Király utcai lemezboltba az Undergroundba. Itt sikerült megismerkednem Soneec-al, Lauer-el és Danny L-el akik ott dolgoztak. Itt ismertem meg Sullivan-t is aki Danny L-el közösen alapították meg a Muzzaikot és később Canard is csatlakozott a csapathoz. Ez volt a Muzzaik Productions. Közösen léptünk fel sok helyen, sok zenét csináltunk együtt és segítettük egymást. Sokat köszönhetek nekik az indulásomban. Nemzetközi színvonalú zenéket és DJ-szetteket akkoriban kevesen készítettek és játszottak így kitűntünk a tömegből. Soneec, Lauer és Danny L minden héten rádióban is játszottak így a saját zenék szinte folyamatosan szóltak az éterben. Egyre többen kezdték országszerte játszani a zenéinket és így indultak be az itthoni fellépések. Nagyobb rendezvényeken ha nem is zenéltem mindig ott voltam és így nagyon sok jó embert is ismertem meg. A bulik voltak azok találkozási pontok ahol új ismeretségekre lehetett szert tenni. Rezidenciám nem volt soha, inkább utazós Dj voltam aki minden héten máshol zenél.
Ami fontos, legyen az pályakezdő vagy nem, az a kapcsolatépítés. Ez vagy jön magától vagy tudatosan kell kezelni. Számomra ez magától jött. Jó zenéket csináltam és felkerestek. A dolgok sok esetben mintha maguktól történtek volna. Ezt sorsszerűnek éreztem de ezzel párhuzamosan én tényleg tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni.
A kapcsolatépítés, új emberek megismerése egy alap. Spirituálisan megfogalmazva pedig ha ezzel a hivatással akarsz foglalkozni akkor kell belül lenni egy izzó vágynak ami a szívedben ég folyamatosan és visz előre.
Amikor én kezdtem akkor social media még nem volt. Elég volt a jó zene és a kapcsolatok.
Manapság a szabályok már mások. A zene inkább háttérbe szorult és a magamutogatás, ugribugri DJ show került előtérbe. Számomra ez egy hazug világ amit a TikTokon, Instán látunk de mégis a fesztiválok és a klubok is követték ezeket a trendeket. Nagy lett a verseny ebben és sokan képesek komplett idiótát csinálni magukból emiatt. Szerintem nagyon nagy kárt okozott ez a trend a zenében. Presztízs lett egy eseményen részt venni és kiposztolni, hogy én itt vagyok ahelyett, hogy tényleg a zene öröméért jönnénk és esetleg halljunk valami újat.
Ami engem visz előre az a szerelem. Hogy szeretek alkotni és még mindig szeretem azt amit csinálok. Ez az én elixírem.
A saját kiadód, a Mainground Music mellett olyan globális óriásoknál is megjelentél, mint a Filth on Acid vagy az 1605. Mi volt a legnagyobb lecke, amit a külföldi top kiadókkal való együttműködés során tanultál meg, és milyen tanács segített volna, ha a mostani tudásoddal üzenni tudnál az akkori önmagadnak?
Mikor felteszik nekem ezt a kérdést akkor mindig azt mondom, hogy nem változtatnék meg semmit sem 🙂 Amin keresztül mentem az határozza meg aki most vagyok. A jelenlegi tudásom az eddigi tapasztalataim része. Talán viccesnek hangzik de inkább azt mondanám, hogy a fiatalabb énemtől tanulnék, mert ő sokkal lazább volt 🙂 A fiatalabb énem kevesebb félelemmel rendelkezett. Kevesebbet agyalt, kevesebbet tudott a világról, kevesebb csalódás érte akkor. Ahogy idősödünk elengedhetetlen, hogy ne tapasztaljunk. Lehetnek szívszorító érzelmeket amik után traumatizálódhatunk bizonyos területeken és később ezek blokkokként jelennek meg az életünkben. A social media is tele van olyan dologgal ami miatt szorongás, irigység, düh keltkezhet bennünk. Nem beszélve arról, hogy az agyunk ennyi információt nem képes befogadni mint amennyit egy nap kapunk. Rettenetesen káros ha rajta lógunk.
De térjünk rá akkor a kiadóra. Nagyon sok kiadónál megjelentem amikor 2012-ben létrehoztam a saját kiadómat a Mainground Music-ot. A Mainground sikerét az jelentette, hogy a nevem akkora már ismert volt, mert sok kiadón megjelentem saját zenével vagy remixel. Ha van egy saját kiadód akkor az egy nagyon jó passzív jövedelem forrás lehet. Amikor más kiadókon jelensz meg akkor a bevételek nagyobb részét nem te kapod hanem a kiadó. Viszont azért jelenünk meg más kiadókon, hogy a nevünket terjesszük, több emberhez eljuttassuk de az legyen olyan kiadó aminek jó promóciós értéke van legalább olyan nívós mint a tied amit felépítettél.
A legutóbbi zenéd, a „F_ck The Algorithm” címe elég beszédes. Mennyire érzed úgy, hogy a mai DJ-karriereket már nem feltétlenül a tehetség és a stúdiómunka, hanem sokkal inkább a közösségi média és a TikTok irányítja?
A social media szerintem nagyon káros lett az elmúlt időszakban. Ha az algoritmusokról beszélünk akkor azok nem azt díjazzák ami értékes hanem amire többen figyelnek. És mire figyelnek többen? Ami kibassza a biztosítékot. Amikor valaki komplett hülyét csinál magából az interneten máris osztogatják az emberek, hogy nézd ezt a barmot és még hozzá is kommentelnek. Ez egy egyértelmű jel az algoritmus számára, hogy ez virális tartalom lehet és megmutatja még több embernek. Ők is kommentelni, osztani fogják és máris nyert a TRASH. Az algoritmus ebben a rendszerben egy görbe tükör, mert ténylegesen azt tolja az emberek elé amire figyelnek. Viszont ez a dolog tudat alatt történik, reflex szerűen. Ez egy pszichológiai triggerpont amire már régen rájöttek, hogy az emberi agy a hibákra, a provokatív és nem hétköznapi dolgokra figyel fel. De ide sorolhatjuk az erotikát is amivel figyelmet lehet fent tartani. Ezekkel és még jó pár trükkel lehet érzelmeket kiváltani az emberekből és ezt a média, a mozifilmek már tökélyre fejlesztettek. Sokan már direkt csinálnak hibát, hogy feltüzeljék vele a netet ezzel kattintásokat elérve. Kérdem én. Ebben a figyelem iparban hol van a valói érték, a művészet és a zene?
Na de. Azért nem ennyire szürke minden. Ha ez visszatart minket a zenék készítésében akkor vizsgáljuk meg magunkban, hogy miért is alkotunk? 🙂 Egy jó zene ami betalál azért tud magának utat törni. De nem állunk meg egynél. Csinálni kell. Ez a folyamat és évek tudnak majd kivirágozni és gyümölcsöt hozni.
Ha már az iparág nehézségeinél tartunk: mit tanácsolsz azoknak a kezdő DJ-knek és producereknek, akik beleesnek az „opening slot” (nyitószett) csapdájába? Sokan kapnak fellépési lehetőséget, de kezdőként mindig a buli elején kell zenélniük, ahol a szakma íratlan szabályai szerint csak laza, warm-up technót játszhatnak. Ha egy előadó alapvetően a sokkal erősebb, keményebb hangzást képviseli, így nem tud teljesen önazonos lenni a pultban. Hogyan lehet ebből a helyzetből továbblépni a következő szintre, és miként mutathatja meg a közönségnek, illetve a promótereknek, hogy mire képes valójában, ha szabad kezet kap?
Nagyon ritkán voltam „opening slot”-ban de mikor voltam akkor én azokat is élveztem, mert akkor egy kicsit mást is játszhattam. Én önazonos voltam a lassabb zenékkel is, persze a Techno belül.
Egy estét beindítani és felépíteni az egy jó kis feladat és talán a legnemesebb is. Itt mutatkozik meg szerintem az alázat és a tisztelet a másik felé és az emberek felé is, hogy nem fárasszuk le őket már az elején vagy egy fő fellépő előtt. Na most ez a tisztelet nagyon kevesekben van meg.
Sokszor tapasztaltam olyan szetteket előttem amin el kellett gondolkodjak, hogy hogyan tartom meg az energiát mikor én majd kezdek. De egy jó DJ-nek meg kell oldania és flexibilisnek kell maradnia. Hogy hogyan lehet kijönni az warm-up szerepéből az helyzetfüggő, klub és szervezőfüggő. Szerintem minden megbeszélés kérdése. Ha az adott szervező vagy klubtulaj nyitott arra, hogy betegyenek titeket akár a főfellépő után vagy a buli végére akkor ez egy kérdést szerintem megér.
Hogy az algoritmusok ellenére a minőségi zene mégis utat tör magának, azt jól mutatja a legutóbbi sikered. Amikor Armin van Buuren lejátszotta a The Anahittal közös Red Flag című tracket az A State of Trance-ban, a hazai szakma azonnal felkapta a fejét. Producerként és kiadóvezetőként beavatnál minket kicsit a kulisszatitkokba? Hogyan jutott el a zene egy ekkora ikonhoz? Személyes promóció, egy jó management áll mögötte, vagy egyszerűen „szembejött” vele a track a promók között?
Visszatérek itt a kapcsolatépítés fontosságára 🙂 A kiadómnak a Mainground Music-nak van egy promolistája ahol a még meg nem jelent zenéket kiküldjük olyan DJ-knek és rádiósoknak akik szupportálni tudják a zenét megjelenés előtt. Ebben a listában olyan nevek szerepelnek akikre figyelnek az emberek. Ha játssza valahol akkor az potenciálisan megnövelheti a zene eladását vagy streamelését. Egy jó promolista egy kiadó számára nagyon fontos dolog. Ebben a listámban van benne Armin.
A Techno Kurzus Beloccával egykori diákjaként tanúsíthatom, hogy a képzésed rengeteg értékes tudást ad. Véleményed szerint a mai telített piacon hogyan tud egy nálad végzett producer-palánta kitűnni a tömegből, és miben tudja a kurzusod a leginkább lerövidíteni a sikerhez vezető utat?
Hát igen az agyunk szereti a lerövidített utakat és a kevesebb energiabefektetést 😀
Ha sok pénzed van, vehetsz zenéket szellem producerektől és befizetheted magad klubokba és magazinokba. Na ez az lenne egy rövid út. De hagyjuk ezt a FAKE marhaságot 🙂
A kurzusommal én csak azt tudom megtanítani, hogy hogyan fogjál halat, de én nem fogom ki a halat helyetted. Ez azt jelenti, hogy a te befektetett időd és energiád kell, hogy felépíts valamit. Ez egy individuális út, egy belső út amin rengeteget megtudhatunk magunkról is, hogy kik vagyunk. Azért sem tudunk rövidíteni, mert nem mindenkinek lesz egyforma az útja mikor rálép az ösvényre. Valakinek bizonyos dolgok könnyebben mennek, valakinek kínszenvedés ugyanazt megtanulnia és fordítva.
Talán annyit tudok rövidíteni, hogy a 26 évnyi tapasztalatomat és tudásomat átadva a hallgatóknak nem kell tesztelgetniük. Egy komplett működő tudást kapnak amivel el lehet indulni. A legjobb közben, hogy míg ti is fejlődtök úgy én is.
Ha a kurzus utáni következő lépést nézzük: amikor egy producer elküldi neked a demóját, mi alapján döntesz a sorsáról, mi a legfontosabb szempont számodra, és hogyan lehet a legjobban növelni az esélyeket a bekerülésre?
Szigorú figura vagyok ebben 🙂 Számomra fontos, hogy a zene jól szóljon, legyen benne mondanivaló vagy egy olyan hang amire rá tud állni a fülem. Valami ami megjegyezhető de mégsem szájbarágós és totál cheesy. Ez ugye teljesen szubjektív, hogy kinek mi tetszik.
Talán sokaknak ez nem jó hír, de a Maingroundnál jelenleg a saját produkciókra koncentrálok így nem tudok fogadni demókat. Viszont szívesen fogadok zenéket amiket akár tudok játszani a Mainground Music Sessions podcastomban vagy szettekben. Szívesen támogatom a felnövekvő generációt most ebben.
A trendek jöhetnek és mehetnek, a TikTok-algoritmusok átírhatják a zeneipar játékszabályait, de Belocca pályafutása és gondolatai egyértelműen bizonyítják: a valódi elhivatottság, a szakmai alázat és az alkotás tiszta szeretete olyan szilárd alap, amit semmilyen digitális hátszél nem pótolhat. Akár a stúdióban csiszolja a következő klubhimnuszt, akár a Mainground Music egyengeti a minőségi techno útját, vagy épp a Techno Kurzus diákjainak adja át a 26 évnyi tudást, a fókusz ugyanaz marad: a zene iránti megalkuvást nem ismerő szerelem.
Köszönjük szépen az interjút Beloccának, a jövőbeli produkcióihoz és a kurzusokhoz pedig további sok sikert kívánunk!